Az �rz�s, amikor az eg�sz univerzum ki akar cseszni veled... igen, valami fenomen�lis. Sokszor �reztem m�r magam �ldozatnak, de ennyire m�g sosem kaptam fel a vizet, mint most.

Ez egy gy�ny�r�en mocskos �szi napon indult, a napf�ny majd ki�gette a szemem, a gyomrom f�lpercenk�nt cig�nykereket h�nyt az idegess�gt�l, �s ezt a sok r�m z�d�tott borzalmat csak tet�zte... nagyj�b�l minden �l� �s l�legz� egy�n a k�zelemben. M�gis, ebb�l a t�megb�l most ki kell emelnem egy szem�lyt, egy nagyk�p�, fennh�j�z� oszt�lyt�rsat, akivel olyanok vagyunk, mint a f�ld �s az �g, a v�z �s a t�z, a f�ny �s a s�t�t... szerintem m�r t�lragoztam. � rohadtul gy�l�l, �n m�g ann�l is ink�bb gy�l�l�m. �s szerintem ez a k�r�l�tt�nk lev�knek is leesett m�r. (Megjegyzem, m�terekr�l �rezni lehet a kett�nk k�zt pulz�l�, rideg fesz�lts�get.)
Teh�t, ezen a csod�latosan f�rtelmes �szi napon, amikor a napf�ny... nem... v�rjunk. Ezen m�r t�lvagyunk. Sz�val, ez volt az a v�r�sre festett nap a kalend�riumban, amikor az egym�s ir�nt t�pl�lt gy�l�let a k�tszeres�re n�tt, mindez a k�rnyez� elemeknek k�sz�nhet�en.

K�mia�r�n szeretett tan�runk el�szeretettel alkalmazza az �l�srend fegyvert a besz�lget�k ellen (b�r valljuk be, ez nem igaz�n seg�t), �gy sajnos meg kell v�lnom melegsz�v� padt�rsamt�l, hogy azt a rideg, azonos p�lus� m�gnest kapjam magam mell�. Akkora a polarit�s �rt�ke, hogy kapaszkodnom kell, nehogy kirep�ljek a padb�l. (Volt ennek a mondatnak egy�ltal�n �rtelme? Mindegy, l�nyegtelen.)
Testnevel�s�ra. A terembe l�pve a tan�runk k�zli, hogy p�rokra van sz�ks�g�nk egy gyakorlathoz, �s hogy vita ne ess�k, � v�laszt. Amikor el�m �r, szel�den elmosolyodik (El�sz�r azt gondolom, tal�n csak a viszontl�t�s �r�me, de m�gis ki a francot �ltatok �n ezzel a baroms�ggal? Tudom, hogy a baj szag�t szimatolom.), majd r�b�k a riv�lisomra, �s ny�lhatnak b�rmennyire t�gra is a szemeim (a szemgoly�k is kipottyanhatnak, nem sz�m�t), � biz nem v�ltoztat a d�nt�s�n.
Oszt�lyf�n�ki. Mindenki l�zasan suttog valamif�le �l�srendv�ltoz�sr�l, mivel t�bb tan�r tett panaszt a fegyelmezetts�g hi�ny�ra. A suttog�sok elhalnak, a sz�vek vad d�b�rg�se fognak, amint dr�ga oszt�lyf�n�k bel�p a terembe. Nem szarozik sokat, fel�ll�t mindenkit, �s az �j helyre vez�nyel. A v�g�re m�r csup�n p�r ember marad h�tra (tudom, hogy ennek a mondatnak eddig semmi �rtelme, hiszen persze, hogy a v�g�re mindenki elfogy, de a rajtam uralkod� nyom�s miatt k�ptelens�g b�rmi �rtelmeset is megfogalmazni), k�zt�k �n is. Azt�n m�g kevesebb, az �n helyem pedig m�g mindig nem v�ltozott. Kezdek lenyugodni, �s m�r meg is �r�l�k, hogy maradhatok eredeti helyemen, amikor egyszer csak dr�ga oszt�lyf�n�k el�m �ll. El�sz�r r�m mutat, majd a riv�lisom melletti �res helyre. Tal�n mond is valamit, de �n csak valami f�lb�nt� cs�rren�st hallok, mintha egy labd�val bet�rtek volna egy ablakot. Csakhogy... ez nem ablak volt, hanem �n magam...
Reszket� l�bakkal, undorral teli arccal bandukolok az �j helyem fel�, k�zben el-elcs�pek n�h�ny h�ledez� megjegyz�st az oszt�lyt�rsak r�sz�r�l. Azt�n letelepszem. A tan�r m�g egyszer utolj�ra v�gigm�r minket, majd, hogy hib�t nem tal�l t�k�letes alkot�s�ban (Tisztelt tan�r �r, a hiba igenis ott van, csak az�rt nem veszi �szre, mert kib�ki a szem�t!!), v�gleges�ti az �l�srendet.
�ra ut�n odasomford�lok mell�, kedves, kiss� ny�las mosolyt er�ltetve jeges arcomra, �s k�zl�m, hogy m�dos�t�st szeretn�k (igaz�b�l megk�vetelem, de nem akarok udvariatlanul hangzani de csak el�sz�r), mire � leend� padt�rsamra mered, �s megr�zza a fej�t. Nincs v�ltoztat�s, mondja olyan sz�ntelen hangon, hogy m�g a szemh�jam is r�ngat�zni kezd.

Aznap este fel�llok az �gyam szeg�ly�re, kinyitom a tet�ablakot, �s r��v�lt�k a hib�tlanul csillagos (Mi�rt olyan kibaszottul hib�tlan?) �gre: Rem�lem hallasz, mert most kimondhatatlanul gy�l�llek! M�g egy k�romkod�ssz�t�r felolvas�sa sem el�g ahhoz, hogy kifejezzem a nemtetsz�sem! Mi�rt �n? Mi�rt �? Mi�rt?!