Ismerős ez a bizonyos "csókkamera" filmekből, esetleg sorozatokból (vagy bárhonnan)? Én talán még egy filmben szembesültem azzal, hogy ilyen is létezik, ami szerintem némelyek számára elég felkavaró leeht, másrészt viszont igen vicces. Nemrég találtam egy gif képet, ami szintén ehhez kapcsolódik. Úgy tűnt, mintha ez a fickó számított volna arra, hogy őt is lekapják egy személlyel... 

Mit szólsz hozzá?

Ez volna 2015 legelső bejegyzése. Sajnos nem teljesen olyan, mint amilyenre vártam, vagy esetleg te vártál, de ma csak ennyire futotta. Hamarosan itt a szünet vége, és időhiányban szenvedek már most! Mi lesz, ha megkezdődik a következő tanév? Sebaj, megoldom valahogy, mert én általában meg szoktam oldani, csak esetleg nem pontosan úgy, ahogy azt magam és mások elvárnák tőlem.

A bejegyzés címe azonban messze nem függ össze ezzel a pár sor önsajnáltatás(?)sal, így lapozok is gyorsan egy érdekesebb oldalra. Ha netalántán valaki hasonló cipőben jár, mint én, annak ez a bejegyzés akár még érdekes is lehet. Ha úgy érzed, egyedül vagy a tömegben, sehol egy arc, akihez bátran odasétálhatsz, hogy megossz vele mindent, ami a te sajgó és néha szentimentális szívedet nyomja, akkor a legjobb megoldás erre a kórra egy kutya. (Sajnos nekem nem megoldható a szomszéd miatt, anyu pedig hátast dobna, ha a lakásban futkározna egy méretes farkaskutya, de ez most más tészta.) Neki nyugodtan kiöntheted a szívedet, hiszen remek társ, és még meg is tud nevettetni (vagy felhúzni az agyad, vagy kiborítani, vagy... de ez most nem számít) a nehéz időszakaidban. Papám kutyája révén szereztem pár tapasztalatot. És ami a legfontosabb: a kutya szeret téged. Itt is egy videó, ami bizonyítékul szolgál: (WARNING: vajszívűeknek papírzsepi ajánlott!)

Mit szólsz hozzá?

Háát... nem is tudom, hogy van merszem ennyi idő eltelte után eléd állni, drága olvasó (feltéve, hogy létezel még). Nem fogok köntörfalazni, egyszerűen benyögöm: valahogy nem volt kedvem, energiám, ihletem írni a blogot, csak a nemlétező tököm tudja, miért, holott nagyon élveztem, amíg tartott. Mivel úgyis órák kérdése, és itt az újév (én meg nem mentem bulizni, mert álmatlanságban szenvedek, és heti alig pár óra alvás után kezdek leamortizálódni...), ideje volna új erőt venni, és nekiugrani ismét. Az írást természetesen nem hagytam abba, egész szünetben egy fanfictionön dolgoztam (sosem hittem volna, hogy én és a fanfic-írás kibékülünk egymással), amit majd hamarosan közzé is teszek. Szeretném, ha legalább az első 10 fejezet megvolna, csak mert amiből már sok-sok oldalt megírtam, nem szívesen hagyom veszni.

OKé, elég a rizsából, a lényeg az, hogy 2015-ben visszatérek és megpróbálok stabilan frissítgetni is. Jelzésként, hogy már el is kezdtem a folyamatot, új külsőbe bújtattam az oldalt. Talán egy-két olvasó is visszatéved. Kellemes ünnepeket (naaaaagyon) utólag! (:

Mit szólsz hozzá?

Kedves Anya!
Köszönöm, hogy ennyire megbízol bennem.
Ölel lányod,
"Lady Jolt valódi neve"

(nem, még formázást sem érdemel meg)

Mit szólsz hozzá?

Üdv, emberkék! Immáron másodszor a mai nap folyamán!
Végre erőt vettem magamon, és megcsináltam a már napok (lassan hetek) óta tervezett blogot az írásaimnak. Azért vetemedtem erre, mert a GPortálos szövegszerkesztő (nálam legalábbis) valamilyen rejtélyes módon nem akarja megjeleníteni a Wordben használt karaktereimet, gondolok itt hárompontra, gondolatjelre, stb. A blogspot viszont igen, ezért úgy döntöttem, hogy az írásaimat oda fogom felpakolni. Egyelőre csak egy apró szösszenetet találtok, de hamarosan felrakok mást is, és ha végre elég önbizalmat kapok, akkor a regényem eddigi részei is publikálásra kerülnek majd. (:

A blog linkjét eléred a Writings fülre kattintva! (új ablakban nyílik)

Mit szólsz hozzá?